Ma 2024. december 13. péntek - Luca, Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.

Katolikus templom története

  
Első templom
 
A törökhódoltság előtti katolikus templom az u.n. „kőtemplom” a XVII. században az evangélikus-református gyülekezet kezébe került. Az első kőtemplomról a következőket jegyezhetjük fel:
A veszprémi plébániák 1753.évi összeírásában /Orsz. LT.HTT.lt. Cassae Par.Fasc.Divec.Wespr.accl.ad Nr 1.Rtr.786/ „Sukoró Pázmánd filiája – structura ecclesiae a catolicis olim aedificata actu usurpatur a Calvinistia – patronus residentia Comaromiensis PP.Soc. Jesu.” Ezt megelőzően Padányi Bíró Márton 1747-ben Pázmándon végzett egyházlátogatási jegyzőkönyvében Sukoróról ezeket írja: „Ecclesia, quam actu possident humis loci Calvinistae olim erat Catholicorum, ut partrin ipsi Calvinistae recognascunt, partrin forma ecclesiae et fundamanta saccristae adhuc esesistentia demonstrat.Calvinista: porior pars…Evangélikus református lelkész Umj. Nagy János.”
A régi kőtemplom 1728-ban leégett. A ref. Gyülekezet helyreállította. 100 év múlva 1828-ban ismét leégett és a református gyülekezet többé nem állíttatta helyre, hanem a közelében felhasználva részben a régi templom köveit 1830-ban új templomot épített. Ez a mostani református templom, amit műemlékként tartanak számon. A református templom1840-ben kapott tornyot- hasonlóképpen ír a Pázmánd-i 1762 évi egyházlátogatási jegyzőkönyvtervezete is: Sukorón új templom nem épült, a régit a török hódoltság alatt a katolikusok elfoglalták és ma is használják.
 
Második templom
 
A mai második sukorói katolikus templom a komáromi jezsuita residentia főnöke építtette 1767 és 1768-ban.
1767. május 3-án áldotta meg Grossinger Ignác kerületi esperes a templomtelek kiálló sziklájára állított keresztet, mely a templom ajtaja elé volt szánva. Jelen volt a szertartáson Buzás János a birtokos komáromi rendház főnöke és más katolikus jezsuita atya.
1768. augusztus 7-én helyezte el ugyanazon kerületi esperes a szent Ignác tiszteletére épülő templom alapkövét. Szentbeszédet Bors Dániel pálos atya, az acsai adminisztrátor mondotta. Több világi pap társaságában jelen volt újból a komáromi rendfőnök Buzás János S.J. /protocellum V.A.D.Distr. Albensis 1737-77.24.old./ Ugyanezen kerületi esperes év novemberében benediktálta a templomot Bartakovics István egykori csákvári, a szentelés idején a fehérvári kerület esperese. A templomnak egy 15 fontos harangja és egy oltára /a főoltár/ volt. Az oltárkép szent Ignácot ábrázolta. Oltárkövét 1773-ban consecrálta a veszprémi megyéspüspök.1778-ban a székesfehérvári káptalan, alig hogy átvette az uradalmat, a templom fenntartására földet ajándékozott a templomnak „unum agrum in 3. calcatoribius” vagyis kb. 3 magyar holdat.
A templom a falu szélén, a tó felé egy hegyfokon épült /sukorói telekkönyv 350 sz. betét 193 hrsz. a beltelekben./ Ez a hely megvédte a templomot a tűzvésztől, de annál inkább ki volt téve a viharnak. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, majd később a püspöki levéltár aktái igazolják az 1805. évi can.vis. szavait: a templom külön áll, védve ugyan a tűzvésztől, de a szél és vihar annál inkább többet rongál rajta és folyton reparációkra szorul. A templomtető minden 2-3 éven javítást igényel.
Éppen ezért lett a sukorói kis templom a székesfehérvári kanonokok végrendeletének és hagyatékának állandóan visszatérő tárgya. Mindenki hagyott a templomra, részint rögtöni javításra, részint a templomalap növelésére. Példa gyanánt idézzük a püspöki levéltár 1692/1901 évi aktáját. A fel nem használt templompénztári maradékokat tőkésítették ipartőke címén. Az állami hatóság tévesen erre tőkekamatot vetett ki. A kivetés ellen a nadapi plébános felfolyamodással élt. A folyamodvány felsorolja a sukorói templom ipar tőkéit. A kis párszáznyi hívő mellett meglevő nagy összegek. 1898-ban az ipartőke 8.780-frt. 1899-ben 6.493-frt, 1900-ban 11.652 korona 1991-ben 4.900 korona. Ez nem származhatott a hívektől, ez a maradék a 22 kataszteri hold föld hozama és az egyes káptalani tagok ajándéka.
1818-ból két harangról számol be a can.vis. tervezet: egyik fél mázsa súlyú, a másik valamivel nagyobb. Vurum József székesfehérári püspök áldotta meg őket, szent Ignác és szent Donát tiszteletére.
1833-ban Horváth János püspök megbízásából, de Farkas Ferenc nagyprépost végez a püspök helyett egyházlátogatást Sukorón. Elismeréssel szól a rendről és az épület karbantartásáról. 1845-ben új gyóntatószéket kap a templom és átépítik a sekrestyét.1862-ben kelhelmi lapokkal borítják a templom alapzatát. Ugyanezen évben új orgonát kapott a templom hat változattal 800 Frt költséggel, melyet a templomfenntartási alap viselt./1999/1862 sz. püspöki levéltár/ Időközben a székeskáptalan újabb föld-adománnyal gazdagította a templomot és ezen ajándék kapcsán 1867-től 22 hold templom földről számolnak be a templomszámadások.
1867-ben lényegesen bővítették a templomot, akkor kapta mai alakját. A munkálatokat Schmied Károly székesfehérvári építész végezte. A bővítés 4.416.13 Frt-ba került. Az összeget a templomfenntartási alapból és „ex resolutis subsidiis Van Capituli” fedezték. Ugyanezen alkalomból Gürtl Mihály váli esperes plébános értékes szent Ignác képet készíttetett a régi oltárkép helyett, a régi oltárképet a sekrestyében helyezték el.
A folyton ismétlődő apró helyreállítási munkálatok mellet a templom 1910-ben kapott alapos renoválást 20.019 korona 81 fillér költséggel. A munkálatokat Csucs István plébános indította el és dr. Klancz György dékán kanonok vezette. A munkálatokat a fehérvári Németh testvérek végezték.
Ugyanezen évben Lotz Antal festőművész, ki egyidejűleg a pázmándi templomot festette, a sukorói templom két mennyezeti szakaszát plasztikus díszítéssel látta el, egyik szakasz négy sarkéba négy angyalfejet helyezett.A 600 Frt költséget a templomfenntartási alap viselte /1266/1910 püspöki levéltár/
1926-ban a templom nagyobb helyreállítási munkálatokat kapott. A munkálatokat Németh János székesfehérvári vállalkozó kivitelezte dr. Klancz György nagyprépost ellenőrzése alatt.
1944 és 1945 évi frontharcok idején négy hónapig állt a templom tűzvonalban az ellenséges frontvonalak között. A falut kilakoltatták.
A pergőtűz szitára lőtte a tetőzetet, leszedte a falak vakolatát de a falak épségben maradtak. Kilakoltatás következtében a templom felszereléséből csak a nem mozgatható tárgyak maradtak meg, az orgona sípjai nagyobbrészt elvesztek…, a mozgatható felszerelésből csak az maradt meg, amit a hívek magukkal vittek.
A visszatért lakosság amint szenvedésétől kimerülten magához tért, saját házait hozta rendbe és tette lakhatóvá. A jelenlegi plébános Fekete Béla buzgolkodása folytán 1958-és 1959-ben került sor a templomra. A helyreállítás 48ezer Frt-ba került, a kézi és az igás napszámon kívül. Ezen összeg a hívők áldozata mellett, több jótevő, első helyen Csucs István olvasókanonok, a jelenlegi plébános Fekete Béla, Gruber Ferenc, Heiden József, id. Horváth Ferenc, Heiter Imre, Krencz Sebestyén, Marx Ignác, id.Molnár István, Molnár Ferenc, Varga János, Varga József és többen, több száz forintokkal, - hozzájárulásból tevődött össze.
A templom falképeit 1997.májusában Patay László festette és adományként a templomnak ajánlotta fel. A munka során segítői voltak: Molnár János restaurátor, Siklósi Attila festő és grafikus, Domján Gábor képzőművészeti főiskolai hallgató. A falképek technikája” ál secco” – túró-mész kazein emulzióval készült. A festett falfelület 144m2. A mű Grúber Ferenc felkérésére készült, aki egyben a kiadásokat is fedezte.
Készítette: NeoSoft
Fel